CURAPROX CS 5460 ULTRASOFT vs PARODONTAX EXTRA PUHA SÖRTÉJŰ

A fogászati problémák sosem tartoztak a kedvenceim közé. A folyamatos fogászati ellenőrzésnek köszönhetően aránylag nem sok gondom volt az elmúlt időszakban. Még kevésbé lett volna problémám, ha ezek az ellenőrzések kellőképpen alaposak lettek volna. Sajnos hiába a magánrendelés, egy idő után úgy tűnik jobb váltani. 

Nincs ínysorvadásom, azonban az ínyemet a helytelen fogkefe használat következtében sikeresen "lesúroltam" a fogaimról, főként hátul. Így egy ideje próbálom ezt jóvá tenni. Kevés sikerrel egyenlőre. Próbálkozásaimat sajnos enyhébb ínygyulladások is nehezítik. Akinek ismerős a probléma, tudja, hogy elsőként jön a puha sörtéjű fogkefe javaslat. De mint kiderült, nem mindegy, hogy melyik! Ugyanis sok extra puha, de mégsem jó. Pontosan nem emlékszem mivel kezdtem, de a legutóbbi "vesztes" a Parodontax volt. Puhának ugyan puha volt, de sajnos az ínyem egyre irritáltabb lett. Persze a fogkefére nem gondoltam, hogy bűnös, így végső kínomban felkerestem egy parodontológust, felkészülve, hogy tuti fogágybetegségem van és ezt durván kezelni kell. Jó hír, hogy nincs, azonban a fogkefe irritálta a fogínyemet, szinte szúrt és ezzel egyre rosszabb lett a helyzet, hiszen egyre jobban igyekeztem "jól" karban tartani a helyzetet, azaz egyre jobban irritáltam is. Sajnos a bűnös az én esetemben a fogkefe volt. Azt gondolom, hogy a fogkefe is egy olyan dolog, hogy kinek ez, kinek az hoz enyhülést, sikert. Úgyhogy akinek a Parodontax-szal nem volt szerencséje, próbálja ki a Curaprox CS 5460-at. Én az első használat után már tudtam, hogy ez az én fogkefém, szinte élveztem vele fogat mosni. Na de, miért ilyen különleges? Mivel a Parondontax fogkeféje volt a legutolsó amit használtam, ezért ezzel fogok egy röpke összehasonlítást végezni.

www.merjmosolyogni.hu

Forrás: biocenter-egeszseg.blogspot.com

Design: ezen a téren az egyéni ízlések annyira eltérőek, hogy állást foglalni nem is merek. Szerintem a Parodontax fogkeféje sem valami  extra kinézetű, talán elsőre kicsit "szebbnek, kecsesebbnek" tűnik, de másodjára számomra abszolút nem. Sőt, a Curaprox színes fogkeféi a "snassz" forma ellenére nekem sokkal vonzóbbak, vidámabbak. A fogkefe nyele különböző színekben választható (minimum 12, a maximumot nem tudom) és ugyanez igaz a sörtékre is. Így ezt alapul véve és néhány limitált kiadást is beleszámítva tényleg rengeteg, minimum 55-féle színvariáció létezik. Sajnos most nem vagyok túl lelkes formámban, így a netről vadásztam a képeket, de mentségemre legyen mondva, hogy a parodontaxom már használt is, szóval nem lenne túl fair úgy képet közölni róla. Több véleményt olvastam, sokak túl retronak tartják a Curaprox nyelét, mások viszont lelkesek a gazdag színvilág miatt és nem bánják a retro stílust. Mindenesetre a Parodontax szerintem egy "átlagosan jókinézetű" fogkefe, ha a Curaproxot fehér sörtével nézném, talán még nyerhetne is. Azonban a színes színvilággal nálam a Curaprox CS 5460 Ultrasoft egyértelműen a győztes.

Ár: talán ez az egyik legfontosabb tényező a választásnál a megfelelő sörte kiválasztása mellett. Darabárat tekintve szinte azonos a két fogkefe ára (nagyjából 1.000-1.100 forint között), viszont lényeges különbség, hogy a Curaprox védőkupakkal "felszerelt". Nálam ez jó pont. A következő jó pont pedig az, hogy a Curaprox kapható hármas kiszerelésben is, amellyel már kedvezőbb az ára is (kb. 800-850Ft/darab).

Sörte: a sörték esetében a különbség óriási. A Parodontax sörtéi nem egyforma hosszúságúak, kissé hegyesek, sajnos emiatt nekem szúrósak is, főleg a gyulladtabb résznél éreztem kellemetlennek. Ez sajnos egy ínyproblémára ajánlott fogkefénél nem túl előnyös. Bár azt gondoltam, hogy viszont jól tisztít, így nem váltottam, mindaddig, amíg a parodontológus nem ajánlotta a Curaproxot. Ennek sörtéi egyforma hosszúságúak, lekerekítettek és rengetegen vannak. A nevei is erre utal, 5460 lekerekített puha sörte biztosítja az alapos és kíméletes fogmosást. Tényleg kellemes, élvezetes és az ínyt sem szúrja, így a gyulladás kezd alább hagyni az én esetemben. 

Fogkefe fejrész: a Parodontax hosszúkás, csepp formájú, könnyű vele elnavigálni a szájban. A Curaprox feje kicsit tömzsi, olvastam olyan véleményt, hogy nehézkes vele a nehezen elérhető helyekre beférkőzni, én ezt a problémát nem tapasztaltam. Nekem mindkét fogkefe esetében a fejrész megfelelő volt, azonban a sörték esetében ég és föld a különbség.

Beszerezhetőség: alap esetben ezt nem venném fel viszonyítási alapnak, de a Curaprox miatt muszáj. Ugyanis ez a fogkefe nem olyan könnyen beszerezhető. Vagy inkább úgy mondanám, aki nem tudja hol lehet kapni, annak nem könnyű. Ha nem ajánlja a parodontológus, nem is tudnék róla, mert az átlag boltokban, drogériákban nem igazán kapható. Egyedül a Rossmannban található meg, mivel én DM-be járok többségében, ezért nem is fedeztem fel önmagamtól létezését. A neten is több helyen találtam, az Allee-ban is nyílt egy üzlet, ahol kapható, bár csak egyesével, a három darabos kiszerelés nem. Patikákban árulják, ezen a téren még nem nézelődtem, kíváncsi leszek a helyi patikák valamelyike árulja-e és ha igen, mennyiért. A Parodontax fogkeféje könnyebben elérhető, a DM-ben például kapható és szerintem a legtöbb helyen megtalálható. 

Extrák: a Parodontax esetében nem tudok semmi ilyesmiről, a Curaprox esetében sem a funkcionalitás vagy hatékonyság terén van plusz. Az egyik, hogy ez egy svájci fogkefe ízig-vérig. Ugyanis Svájcban gyártják. Sajnos a Parodontax fogkefém csomagolása nincs már meg, hogy arról is be tudjak számolni, ha nem felejtem el, egyszer utána nézek. A Curaproxnál léteznek limitált szériák is, ha valakinek fontos, hogy ne átlag kinézetű fogkefével mosson fogat. Ezekből csak pár kép ízelítőként, bár tényleg azt gondolom a fogkefék esetében a kinézet tényleg csak másodlagos és nem elsődleges választási szempont. 

 

Aspirációs (vékonytűs) illetve core biopszia (vastagtűs) minta vétele mellből

Sokat kerestem a neten, hogy hogyan zajlik egy vastagtűs minta vétele mellből. Az aspirációs mintavétel esetén ilyenre időm nem volt. Viszont azt a következtetést vontam le, hogy nincs túl sok információ a neten, főként magáról a folyamatról "a tű áldozataként". Találtam ijesztő véleményeket is, valamint, hogy a kettőt összekeverték. Összekeverni nem célszerű, hiszen nem mindegy, hogy valaki vékonytűs vagy vastagtűs mintavételre készül és utána épp melyiket végzik. Ha vastagtűsre készül és vékonytűs lesz, akkor kellemesen fog csalódni, fordított esetben viszont ez már nem igaz.

Tehát az alapvető különbség a "tű" vastagsága, a hasonlóság pedig, hogy mindkét esetben "szúrnak" fekvő testhelyzetben.

Az aspirációs (vékonytűs) mintavételnél, egy vékony tűvel vesznek mintát, egynél többször is szúrhatnak, ha több helyről szeretnének mintát nyerni. Ha a csomó nem tapintható, akkor ultrahangvezérelt eljárással, ami azt jelenti, hogy ultrahang segítségével határozzák meg ahelyet, ahova szúrni kell. Gondolom ezt mindenki tudja mit jelent, de hogy a bizonytalanságot eloszlassam, ez azt jelenti, hogy az ultrahangfej segítségével (amellyel az emlő ultrahangot végzik) megkeresik a csomót, ez teljesen fájdalmatlan művelet. A mintavételt végezheti egy személy, aki kezeli az ultrahangot és mintát is vesz. Két személy esetén az egyik (radiológus) az ultrahangot kezeli, a másik (citológus) pedig szúr és mintát vesz. A tűszúrás kb. a vérvétel során érzett szúrással megegyező fájdalmú, ezért fájdalomcsillapítót nem adnak a művelet során. Csak halkan jegyzem meg, nekem a vérvétel jobban fáj. Maga a mintavétel pár percet vesz igénybe és nem marad több nyom utána, mint vérvétel esetén, a tűszúrás helye. Utána nem fáj, bár lelkileg érzékenyebbek "érezhetik" a helyét. 

A core biopszia (vastagtűs) mintavételnél, mint a neve is mutatja, a tű vastagabb. Itt is vehetnek több helyről is mintát, tehát többször is szúrhatnak. Az eljárás hasonló, szintén lehet ultrahangvezérelt is. Azonban itt már fájdalomcsillapítót alkalmaznak. Ezzel kezdődik a művelet. A fájdalomcsillapító beadása szintén egy apró tűszúrás, utána egy picit lehet kellemetlen, feszítő, égő érzés. Erről sajnos nyilatkozni nem tudok, mert én szinte a szúrást sem éreztem és sem feszítő, sem égő érzés nem volt. Egy kis várakozás következik, míg hat a fájdalomcsillapító. Nem túl hosszú ez az idő, úgyhogy tényleg csak annyi, hogy feküdni kell tovább ugyanabban a pozícióban, pár szó és már kezdik is a mintavételt. Egy kis bemetszést végeznek a bőrön és bevezetik a "tűt". Az eljárás fájdalommentes, mikor a mintavétel történik kattanás hallható és esetleg pici lökés. A kattanást hallottam, a lökést nem éreztem. Ezt többször megismételhetik. Nekem az első szúrásnál eltaláltak egy vénát, ami nagyon vérzett. Ezért kicsit várni kellett, míg a vérzés eláll, nyomták is rendesen, ami szintén nem okozott fájdalmat. A mintavétel befejeztével kaptam egy szép nagy ragtapaszt (majdnem tenyérnyit) és tájékoztattak, hogy biztosan véraláfutásos lesz, mivel a vénát eltalálták és kicsit be is keményedhet, ami szintén ennek köszönhető, ne ijedjek meg. Ajánlották, hogy jegeljem (konyharuhába betekert jégakkuval) és fájdalom esetén vegyek be fájdalomcsillapítót, amilyet általában szoktam használni. Sem jegelni nem kellett és nem is fájt. Kicsit érzékeny volt, főleg rázkódásra (autóval göröngyösebb út). Aznap és másnap kíméltem a mintavétel oldalán lévő karomat, nem emeltem nehezet és autóval is kerültem a göröngyös utakat. Két nap után éreztem megfelelő lelki erőt, hogy levegyem a tapaszt. A vágás nagyon ici-pici 1-2mm között. Véraláfutás van, ahogy megjósolták, kb. egy fém 200-as méretű területen. Kicsit be van keményedve és nyomásra érzékeny. A mindennapi tevékenységben nem akadályoz, napközben teljesen meg is feledkezem róla, csak mikor vizsgálgatom, akkor még érzékeny.

Miért fontos a mintavételt mielőbb elvégeztetni és nem hallogatni?

Mert annak kiderítése, hogy a talált elváltozás jó- vagy rosszindulatú nagyon fontos. A rosszindulatú elváltozást mielőbb orvosolni kell és a mintavétel annyira nem fájdalmas, hogy emiatt az ember lánya húzza-halassza. Az eredményre való várakozás sajnos hosszabb, a vastagtűs mintavétel esetén 8-10 munkanap. Az aspirációs mintavételnél én másnapra megkaptam az eredményt. A legsokkolóbb része, mikor az ember ott ül az orvossal, akinek kezében van az eredmény, ami kihathat az egész jövőnkre. Szerintem így is, úgy is kihat, mert alaposan elgondolkozik az ember az életén mintavétel után és jó esetben látja, hogy hol kéne változtatni, ha van min. Még egy jó hét van addig, míg a vastagtűs mintavétel eredményét megtudom. Viszont ez alatt az egy hét alatt, lehet hogy lesz valaki, akinek szüksége lenne információra a mintavételekkel kapcsolatban, ezért gyűrköztem neki ennek a post megírásának. 

Jó tanács Mindenkinek (főleg 30 éven felül):

Bár a mammográfiát azt hiszem 40-45 éven felülieknek ajánlják és ekkor kezdődnek az ezirányú szűrővizsgálatok is, ennek ellenére én azt tanácsolom, hogy amennyiben lehetséges 30 éven felül a nőgyógyászati szűrésnél emlőultrahangot is csináltasson Mindenki, aki megteheti. Ugyanis vannak elváltozások, amelyek nem tapinthatók, túlságosan belül helyezkednek el és mikor ezek már tüneteket produkálnak, sokszor késő. Erre a végkövetkeztetésre az interneten olvasott információk alapján jutottam. Nagyon sok helyen leírják, hogy már sok 30-as éveiben járó nőt érint a probléma, azonban ebben a korosztályban még nincsenek szűrővizsgálatok. Azt is leírják mindenhol, hogy egyértelmű tünetek nincsenek, mikor már vannak sokszor késő és áttétek is képződtek. Ezért sem értem, hogy miért nem lehet a nőgyógyászati rákszűrés vizsgálathoz társítani egy emlőultrahangot is, hiszen tisztán leírják a problémát, de elmarad a megoldás. Gondolom minden nőgyógyásznál másként történik az éves rákszűrő vizsgálat (értem ez alatt, hogy mit vizsgál, mi tartozik bele az éves szűrővizsgálatba, csak leveszi a rákszűréshez szükséges mintát vagy végez ultrahangot is a petefészek-méh áttekintéséhez stb.), de nekem az a tapasztalatom, hogy a nőgyógyászok többsége rendelkezik azzal az ultrahang berendezéssel, amely alkalmas lenne a mell vizsgálatára is. Lehet érvelni azzal, hogy költséges lenne egy ilyen szűrővizsgálat bevezetése, amely a 30 év feletti nők részére nyújt ingyenes emlőultrahangot, de kérdem én, hogy mennyibe kerül egy késői stádiumba észrevett emlőrákban szenvedő beteg kezelése? Megemlítve azt, hogy a veszteség, amely egy-egy családot érint a szerettük elvesztése miatt, felbecsülhetetlen. Kicsiny gyermekek maradhatnak anya nélkül, szülők veszíthetik el gyermeküket, férjek feleségeiket. Fontos lenne támogatni egy ilyenfajta szűrővizsgálatot, legalábbis azoknak mindenképp, akik igénybe szeretnék venni. Ugyanis egy-egy magánrendelőben kért emlőultrahang 10.000 Ft körüli áron van, amit nem mindenki engedhet meg magának. Én elvileg a Mammut Egészségközpontban akciós áron vettem igénybe, de az eredmény hallattán a fizetésnél nem is figyeltem az összegre és a rendes árat fizettem. Utólag kérdeztem telefonon őket, hogy miért, azt mondták, hogy mert a kupont nem vittem magammal. Ha jól értettem a kupont ők adják. :) Mindenesetre a honlapjukon az akciós árnál semmiféle kupon nem szerepel, csak hogy az akciós ár meddig érvényes. Telefonos bejelentkezéskor nem mondtak semmit a kuponról, csak az akciós árat közölték. Előtte voltam náluk D-vitaminszint mérésen és ott mindenféle kupon nélkül kaptam meg az akciós árat. Miután telefonon nem mutattak semmi hajlandóságot az árkülönbözet visszatérítésére ennyiben hagytam és a jövőben nem vesszük igénybe a szolgáltatásaikat. Egyébként most már a honlapjukon az árlistánál rögtön a kinyomtatható kuponokkal kezdődik az oldal. Ennek ellenére a két ajtóval előrébb lévő Diagnoscan Magyarországot ajánlom, ugyanis nagyon alapos az emlőultrahang vizsgálat és ha találnak valamit, akkor náluk mammográfia elvégzésére is van lehetőség. A két vizsgálatot ugyanaz a radiológus doktornő végzi és ezáltal komplett lelet kapható valamint árban is kedvezőbb, ha jól emlékszem.

Ui: mivel nem vagyunk egyformák a mintavétel is mindenkinél más lehet, hiszen függ az elváltozás helyétől is (nekem a mell oldaláról történt 1-2 cm-re volt a csomó a bőr alatt, a mellkashoz közelebb) és nyílván függ attól is, hogy milyen ügyes az orvos, aki végzi. Mint említettem, nekem ajánlották a jegelést és fájdalomcsillapítót szükség esetén, de egyikre sem volt szerencsére szükségem. Annak ellenére, hogy vénát is eltaláltak, nem ítéltem a mintavételt vészesnek, sokkal rosszabbra számítottam. Mint a nyárfalevél, olyan voltam várakozás alatt, a lábam járt föl-le, de az asszisztensnő nagyon aranyos volt, mindent részletesen elmondott vizsgálat előtt és biztosított arról, hogy fájdalommentes lesz. A mintavételkor folyamatosan beszéltek hozzám és mindig mondták mi fog következni. Ez az aspirációs mintavétel esetén is így történt. Minden úgy ment, ahogy ígérték. Egyik esetben sem néztem oda, úgyhogy az eszközökről sajnos nem tudok információt adni, úgy véltem jobb nem látni.

Ui2: egy héttel a mintavétel után még mindig elég csúnya a helye, sárgás-zöldes színben pompázik, többágú véraláfutással mintázva. A csomó (bár inkább úgy érződött, mintha egy szög lenne odabent a szúrás vonalán), ami a művelet után alakult ki, nagyjából eltűnt azt hiszem. Bár azt mondták másnap már lehet ugyanazt az életet élni, akár úszni menni, azért én nem ítéltem úgy a helyzetet, hogy jól esne például tornára mennem. A múlt hétvége fele kifejezetten kellemetlennek ítéltem a helyzetet. Mostanra javult és izgulok az eredmény miatt. Az érzékenység mostanra minimális, már döcögős utakon sem vészes, de lelkileg azért aggódom, mind az eredmény, mind amiatt, hogy vajon valóban egy ilyen beavatkozás nem okoz-e problémát a későbbiekben (mondjuk abban az esetben, ha jóindulatú, hiszen akkor nem valószínű, hogy műtik, nem okoz-e valamit később egy ilyen durva beavatkozás a szövetekben. Rosszindulatúság esetén az újabb beavatkozás "felülírja" gondolom ennek a beavatkozásnak a hatásait és az ember lánya már más miatt kénytelen aggódni.) 

Ui3: az eredményre közel 4 hetet vártam, szerencsére nem találtak rosszindulatúságra utalót. Fél év múlva kell kontroll ultrahangra jelentkeznem. Mire az eredmény meg lett, addigra nagyjából elmúlt minden látható nyom. Egyedül egy pici pötty maradt a helyén, ahol bevezették az eszközt. Úgy vélem ez ott is marad. Míg a rendelő előtt várakoztam az eredményre, a mellettem ülővel beszélgettem, aki azt mondta, hogy neki semmi nyoma nem volt. Nem lilult be, nem lett véraláfutásos és a helye sem látszik a szúrásnak.